Most nagyon szomorú vagyok, a férjem bíztat, hogy a mai szuper ragasztóknak ez már nem gond, de én azért meglehetősen szkeptikus vagok. Egy próbát mindenképpen teszünk, drukkoljatok!!!
11 hónap Márival
2 hete
2008. augusztus 11., hétfő
Szomorúság...
Eltörtem a rámámat... Már ez éppen elég ok a szomorúságra, mert ugye akkor nem tudok úgy haladni a dolgaimmal, de ez egy különleges ráma (volt): mikor elkapott ez a hímzés-őrület,, egyik nap az édesapám adta nekem, még a nagymamámé volt, ő használta a hímzéseihez... Én meg eltörtem :((((((((((((((((((((((((((((((((((((
Most nagyon szomorú vagyok, a férjem bíztat, hogy a mai szuper ragasztóknak ez már nem gond, de én azért meglehetősen szkeptikus vagok. Egy próbát mindenképpen teszünk, drukkoljatok!!!
Most nagyon szomorú vagyok, a férjem bíztat, hogy a mai szuper ragasztóknak ez már nem gond, de én azért meglehetősen szkeptikus vagok. Egy próbát mindenképpen teszünk, drukkoljatok!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Nekem is van ilyen rámám, nekem a nagymamámé volt. Én azért remélem, hogy meg lehet ragasztani! Szerintem is profi ragasztók vannak már manapság.
Nagyon szerettem ezzel a rámával hímezni, egy kicsit súlyosabb volt, minta a ma kaphatók, de nekem pont beleillett a kezembe.
Jó lenne, ha meg tudnánk javítani!
nekem is van ilyen...eltört, egy asztalos megragasztotta, azóta is jól működik, ne búsulj:)
Köszi a bíztatást, lehet hogy akkor inkább egy aztalosnál kezdek, és nem maszatolom én magam valami ragasztóval!
Sikerült a hadművelet? Mert egy ilyen ráma tényleg nagy kincs. :-)
Már legalább tudom, hogy melyik asztaloshoz viszem, ez félsiker.
Addig haladok a kisebb munkáimmal, amihez nem szükséges annyira a ráma, de pl a kézimunkatáskával nem tudok előrébb jutni, mert azon nagyon látszik, ha nem használok rámát :(
Köszönöm mindenkinek az érdeklődést, sikerült megjavítani a rámát, és nagyon jól működik, olyna jó megint használni!!!
Megjegyzés küldése