2008. augusztus 11., hétfő

Szomorúság...

Eltörtem a rámámat... Már ez éppen elég ok a szomorúságra, mert ugye akkor nem tudok úgy haladni a dolgaimmal, de ez egy különleges ráma (volt): mikor elkapott ez a hímzés-őrület,, egyik nap az édesapám adta nekem, még a nagymamámé volt, ő használta a hímzéseihez... Én meg eltörtem :((((((((((((((((((((((((((((((((((((

Most nagyon szomorú vagyok, a férjem bíztat, hogy a mai szuper ragasztóknak ez már nem gond, de én azért meglehetősen szkeptikus vagok. Egy próbát mindenképpen teszünk, drukkoljatok!!!

7 megjegyzés:

Dora írta...

Nekem is van ilyen rámám, nekem a nagymamámé volt. Én azért remélem, hogy meg lehet ragasztani! Szerintem is profi ragasztók vannak már manapság.

Lorix írta...

Nagyon szerettem ezzel a rámával hímezni, egy kicsit súlyosabb volt, minta a ma kaphatók, de nekem pont beleillett a kezembe.

Jó lenne, ha meg tudnánk javítani!

enigma írta...

nekem is van ilyen...eltört, egy asztalos megragasztotta, azóta is jól működik, ne búsulj:)

Lorix írta...

Köszi a bíztatást, lehet hogy akkor inkább egy aztalosnál kezdek, és nem maszatolom én magam valami ragasztóval!

Anita írta...

Sikerült a hadművelet? Mert egy ilyen ráma tényleg nagy kincs. :-)

Lorix írta...

Már legalább tudom, hogy melyik asztaloshoz viszem, ez félsiker.

Addig haladok a kisebb munkáimmal, amihez nem szükséges annyira a ráma, de pl a kézimunkatáskával nem tudok előrébb jutni, mert azon nagyon látszik, ha nem használok rámát :(

Lorix írta...

Köszönöm mindenkinek az érdeklődést, sikerült megjavítani a rámát, és nagyon jól működik, olyna jó megint használni!!!